‘szputnyik’ címkével ellátott bejegyzések

BÉRHÁZ SIRATÓ

2010. május 27. csütörtök

Mi – akik nem az éneklésből élünk, akik szerelemből járunk el a keddi és pénteki próbákra, akik munka után este vágyunk egy kis újdonságra, frissességre, varázslatra, akik épp ezért nem tudunk felelősségteljesen elvállalni egy repertoárdarabot – mi, a Soharóza óvodás izgatottsággal sorakoztunk harmincakárhányszor a Szutnyik (sic!) lépcsőházában, és egy csecsemő örömével füleltük kívülről a Bérháztörténetek elmebeteg zajait, foszlányait (…lakodalom van a mi utcánkba… szia, fehér húsú bioalmát árulok… haggggyyá má… ecco, di più (áhhh, imádom a hangját – sikkant fel Georgi csillogó szemmel) … mi kizárólag a kék macis (Simonová kábé ezen a ponton kérdezi meg a Filozófustól, hogy milyen ma a közönség. A Filozófus minden alkalommal kicsit elgondolkodik, aztán azt mondja: nagyon jó!) bögréből vagyunk hajlandóak kávét inni… szpáááájdöörmeeeeen… szicska-hucska… érteeem!) … sötét… szívdobogás… nyitom az ajtót… tapogatom az esernyővel a földet, vigyázni kell, állítólag ma oda is hánytak, csúszik a padló, most meg még a földön is ülnek a közönségből párnákon, úristen, ki fogjuk szúrni a szemüket az ernyőnyitáskor, mi a szarnak kellett fekete deszkával befedni az ablakokat, hogy jutok el ekkora irreális sötétségben a radiátorig, a Viktor középiskolai osztálytársa is megmondta róla, hogy egyszer elvállalta az osztályterem dekorálását, másnapra le is festették az összes falat csont feketére, mondjuk szerintem ez vagány, de most nagyon sötét van, mindegy, itt vagyok, Szikla becsapta az ajtót, már nyílnak a sorban a kínai ernyők, kattan, surrog, emel, susog, már nem is emlékszem, hogy alakult ki, hogy még kint a lépcsőn kettes számrendszerben sorszámot osztunk, már automatikus: csajok, figyelj, mondom: zaj rend víz gáz lift lom bér ház 1 2 1 2 1 2… add tovább, az egyeskék nyitják először és döntik hátra, a többit kitalálhatjátok. Csak így férünk el. Húszan, huszonketten, rekordestén huszonöten keresztben a teremben légzés-távolságra a közönségtől. Ledlámpatartási szabályzat: úgy tartsd, hogy szembe vakítsd saját magad, akkor pont jó. Most jó. Szépek vagytok. A legszebb a karácsonyi ledlámpa-koreo (copyright Tibet). Ha nagy családom lesz, minden karácsonykor ezt fogjuk csinálni: sorba állunk éjfélkor és hullámzunk kicsi ledlámpákkal, lassan fel és le, egyéni tempóban. No, de a tilosnál derül ki minden, akkor meglátjuk őket, az arcokat. Ott egy picit megjön az önbizalmam, akkor értem meg, miért nem nevetnek Kristóf szuperfasza szövegén: nyitva van a szájuk, szemöldök a hajtőnél, így nem lehet nevetni. Azért a fiúk limlomjánál mégis sikerül nekik, azt mindig elbasszuk. Szerintem egyébként bájosan basszuk el. Elszalad az idő, épp hogy bejöttünk, már kifelé álmod minket az öreg bérház a teremből, szaladunk mi is, meg ne lásson minket a közönség, Ubi a professzionális esernyőt-a-plafonon-lógó-fűtéscsőre-akasztó emberünk, eszméletlen gyorsan képes ezt a munkát végezni, de nincs idő csodálni őt, vagy akár belehallgatni a színészzenekarba, ez nem igazság. Szaladunk, szaladunk, büfébe le, örülünk, szomorúak vagyunk, szétestünk, hamisak voltunk, nevettek, nem nevettek, nagyon gyorsan kérek egy sört, Csatádi, esernyőt bent hagytad középen, ahogy a Bodó kérte? …
Hazafelé Lengyelországból, ahol életünk utolsó szicska-hucskáját hallhattuk, még énekeltünk a társulatnak búcsúzóul egy Jó dolgot a transzfer aranymetszetében (a jelszó: Ferenc körút, aranymetszésnél vagyunk, gyerekek, szivárogjunk). Mert tényleg ez van: Ha nem jut eszünkbe más, jobb akkor a hallgatás, jobb, mint száz olcsó hatás, jobb dolog, mint annyi más, a hallgatás jobb, mint más.
De bakker, itt még hallgatni se lehet normálisan, a színészek rögtön bekérték a Parvenüszínházat meg a Medicinát. „A fasznak kell nektek ennyit énekelnetek.” – mondta kórusának a büszke karnagy. Szóval az van, hogy köszönjük, kedves Szputnyik. Eltettem a ledlámpákat karácsonyra.

Soharóza: Élőállat from Soharóza on Vimeo.

HÁZIREND VIDEÓKLIP

2009. május 22. péntek

Soharóza: Élőállat from Soharóza on Vimeo.

MI AZ A SOHARÓZA?

2009. január 24. szombat

A Bérháztörténetek 0.1-ben már találkozhattak a SZPUTNYIK életében megjelenő kórussal, akik  a későbbiekben is intenzíven részt fognak venni az alkotómunkában. Itt szeretnénk jelt adni megalakulásunkról, indulásunkról és első munkáinkról. Mi vagyunk a SOHARÓZA.  Íme:

 

”A zene egy elvont sütőforma, amibe az alapanyagot öntheted. Absztrakt és ezért végtelen: minden zene rólad szól. A közösségi zene – a közös éneklés – pedig erős. Már önmagában egy működő társadalom. Akkor mi mindenre képes egy olyan társadalom, aki a szabályokat betartva együtt keresi a szelepet és tágítja önnön határait? Kiderül. Soharóza.” halasdóri 

 készítette: Tóth Simon Ferenc

NÉHÁNY ÖTLET A KÓRUS NEVÉNEK ÖTLETBÖRZÉJÉBŐL

 

ÁTHALLÁS

Ülsz egy szobában, átszűrődik a szomszéd TV-je. Áthallgatsz. A másik oldalon baba sír. Áthallgatsz. A szemközti kollégiumban zsoltárokat gyakorolnak. Áthallgatsz. Berakod a Rage against the machine-t. Áthallgatnak. 

Ülünk a kóruspróbán, csend van. Át kéne hallani. Nincs előttünk kotta, fülünkben zsong a világ. Át kéne hallani. Valami furcsa, göröngyös ösvényt keresünk a társadalom másik szegletében. Át kéne hallani. Mondani akarunk valamit. De előbb kurvára át kéne hallani.

MEMBRÁN

Egy kifeszített hártya vagyunk: vannak dolgok, amiket visszaverünk, vannak, amiket áteresztünk. Vannak pórusaink, amin keresztül kiszökhetnek a benntartott, felgyülemlett energiák. Vannak erők, amiket visszatartunk és rezonátorként felerősítünk. Egyszerre vagyunk rugalmasak és stabilak. Az agyhoz tartozunk: member of the brain. De a test beszél rajtunk keresztül. Bőrlégző, légáteresztő, vízhatlan membránfajták egyetlen hangszeren.

FELÜLETI FESZÜLTSÉG

A feszültség jó szó. Van pozitív feszültség a természetben, ami csodákra képes: a molnárka Jézus módra vizen jár, a helyzeti energia elektromos áramot hoz létre. Van negatív feszültség, a napi stressz, az izmok összehúzódása, a fizikai és mentális gát, amire mindenki egész életében keresi a gyógyírt. Jóga, úszás, zene, alkohol, masszázs, olvasás, pihenés, beszélgetés… végtelen számú oldás/megoldás. És van a művészi kifejezés mindent vívő feszültsége, amit ha feloldasz, ott áll előtted csupaszon, meztelenül, megtisztulva a befogadó. Feszültség-oldás: ilyen egyszerű a képlet. Ha tetszik, mi vagyunk a Halastó felületi feszültsége. Ha tetszik: jössz ma a Feszkóba?

KOTYOGÓ

Vegyünk egy kocka hagyományos kóruslétet. Melegítsük fel, míg vizzé nem olvad. Ha ez megvan, töltsük át a kotyogóba és helyezzük a gáztűzhelyre. A molekulák felgyorsulnak, az anyag tágulni kezd, a vízgőz kiutat keres, valahol van egy szelep. Bármilyen szűrőt használhatunk. Az adja az ízét. Gőzölt tejhabbal kínáljuk.

DUNAKAVICS / DRAZSÉ

A 7 éves Nina végighallgatta repertoárunk első darabját, a Házirendet. Somolygott. Tudta, hogy nevet keresünk, értette, hogy háztartási sajtos kekszről énekel a basszus. És kigurult belőle az első névötlet: drazsé. Majd kigurult belőle a második is: Dunakavics. Nem vagyok benne biztos, hogy ezután nekünk felnőtteknek túl sokat kéne gondolkodnunk. 

Budapesten vagyunk, kettészel minket a nagy folyó. Viszi magával a köveket, sodorja, csiszolja őket, míg azok egyre tökéletesebb, fényesebb, finom kis kavicsokká nem válnak. Szerintem ez az útvonal nekünk is jó lesz. 

A drazsé jelentése: cukormázas pirula. ’Trágya’ szavunk azonos eredetű a drazséval, eredeti jelentése ugyanis általánosabb volt: fűszer, régi szakácsaink bizony jól megtrágyázták az ételt. Későb
b lett csak a talaj fűszere. No, tessék, szívesen leszek a zene fűszere, az élet drogja: kábítószer és gyógyszer – ez mind egyszerre.

TEARS OF LAJKA

Tudtátok, hogy Lajkának esélye sem volt? Állítólag a Szputnyik-2-es elnevezésű  űrjárműn még leszálló egység sem volt, az „utas” biztonságos visszajuttatására a Földre ugyanis a korban még nem volt lehetőség, így a tervek szerint Lajkát elaltatták volna 10 nap után, de – amint 2002 októberében orosz források nyilvánosságra hozták – Lajka néhány órán belül túlmelegedésben meghalt.

Jelszavunk: még egy esélyt Lajkának! Mi mind kísérleti éneklő kutyák vagyunk. Legalább ennek a történetnek legyen happi end-je. Lacrimosa Lajka.    

 

 

ÉLETKÉPEK

(fotó: Tóth Simon Ferenc) 

 

 

A SOHARÓZA ELSŐ ÖNÁLLÓ AKCIÓJA

 

1. A FELHÍVÁS

 

KEDVES LAKÓK!

 

Talán már értesültek arról, hogy Judit nénitől (aki éveken keresztül ápolta Lili nénit ebben a házban) megvettük a III. emelet 28-as ajtó alatti gyönyörű lakást.

 

Egyelőre ketten fogunk beköltözni ide: Halas Dóra és Mautner Márk, aztán később remélhetőleg leszünk többen is. Addig azonban kénytelenek vagyunk a lakást teljes körűen felújítani, ami sajnos egy kis kellemetlenséggel fog járni az Önök számára is. Szeretnénk kérni megértésüket, türelmüket arra a pár hónapra, amíg a munkálatok zajlanak (a felújítás valamikor januárban kezdődik). Cserébe csak annyit tudunk nyújtani, hogy a lakás udvar felé eső, külső része is megújul majd: felújításra kerülnek a nyílászárók, tavasszal pedig – a beköltözéskor – mi is tervezünk növényeket, virágokat elhelyezni a gangon. 

 

Még valamit szeretnénk felkínálni Önöknek, amennyiben nem veszik zavarásnak: mivel én (Dóri) karnagy vagyok és van három fantasztikus, amatőrökből álló kórusom is, nagyon nagy örömmel tartanánk Önöknek egy rövid udvari koncertet, amely után szeretettel várjuk a ház minden lakóját egy kis sütire és teára, talán még egy kis beszélgetésre is, a még felújítatlan lakásunkban. (Megnézhetik: milyen VOLT, és milyen LESZ a lakás, amikor újra találkozunk ott néhány hónap múlva.)     

 

A házi koncert időpontja: december 13. szombat 15:00

 

Reméljük, nem zavarjuk nyugalmukat, ha 10-15 percig énekelünk Önöknek az udvaron. Kérjük, ha érdekli Önöket, kapjanak fel egy kabátot, és jöjjenek ki a lakásuk elé a gangra meghallgatni bennünket. Utána együtt felmehetünk felmelegedni egy kicsit.

 

A reményteli új lakók a harmadikról: Dóri és Márk 

 

 

2. A LAKÓK REAKCIÓI (nemsokára videón!!!)

(amely egyben magyarázatot tartalmaz a kórus nevére is)