‘mindenütt_jó’ címkével ellátott bejegyzések

GÖTTINGER PALI A KOSSUTHON

2010. február 7. vasárnap

A Mindenütt jó-ról a Kossuth Rádióban (Kultúrkör c. műsor) by gottinger

TILOSBAN A PALI, A KRISTÓF ÉS A DÓRI

2010. január 28. csütörtök

A Tilos Rádió vendégei voltak a szlengopera alkotói (rendező: Göttinger, szövegíró: Juhász, zenei vezető: Halas)

TILOS RÁDIÓ – SPANYOL INKVIZÍCIÓ 2010. január 28.

NEM CSICSKULNAK, KAJAKRA JÖNNEK!

2010. január 24. vasárnap

Hogyan képzeli el egy opera közönségét? Konszolidált öregurak szarukeretes szemüvegben, dauerolt hajú idős hölgyek retiküllel? Esetleg néhány unatkozó középiskolás, akiket odakényszerített az iskolai színházbérlet? Nos, az első magyar szlengblog-opera, a Mindenütt jó kicsit más hangulatot teremt. Igaz, sokaknak hasonló élmény lehet egy (roppant előkelő módra) olaszul vagy németül meghallgatott zeneműhöz.

A teljes cikk

“…EZ EGY ORATÓRIUM, BASZKI” – BESZÁMOLÓ

2010. január 24. vasárnap

A Placcc Fesztivál 2008-ban indult el, reméljük megállíthatatlanul, mert nagyon ráfér a budapesti emberekre, hogy más szemmel nézzenek a környezetükre. A fesztivál célja, hogy kicsit másképp tekintsünk otthonunkra (a közterekre, az épületekre, a városi tárgyakra), mint a hétköznapokban, illetve felfedezzük az elfeledett különleges tereinket. A naponta látott helyszíneken igazán különleges alkotások születtek, népszerűsítve a helyszínspecifikus művészetet.

A Soharóza kórus előadása szerepelt az egyik legnagyobb sikerrel a programban, ezért “kénytelenek” voltak megismételni az előadást, így februárban újra lemehettünk a hideg (télen persze ez nem különleges) Szemlőhegyi Barlangba, mivel a kórus a barlangot és a barlang különleges tereit értelmezte újra (/át/fel/meg/szét) a Szlengblog “díszes” szövegeivel. A legkevésbé lelkes felfogás szerint is így minimum egy nagyon extra barlang-körbevezetésen vehettek részt a nézők.

A teljes cikk a basszuskulcs.hu oldalon olvasható

MINDENÜTT JÓ MESELEMEZ

2010. január 24. vasárnap

ha a "szlengopera" kifejezés undort, kérdőjelet, izgalmat, félelmet vagy egyéb emberi érzelmet ébreszt benned, hallgass bele eme trekkbe!

készítette: tóváriné, halas, madaras. a narrációt írta: göttinger. 

SZLENG VAGY NEM SZLENG?

2009. október 11. vasárnap

Gyakran jutott eszembe az előadás előkészületei alatt, hogy vajon más dolog született-e volna, ha, tegyük fel, nem a szlenghez nyúlunk, hanem egy sosemvolt halandzsa nyelvhez. A nonszensz versek jutottak eszembe, mert mindig is szerettem, ahogy teljes meggyőződéssel el lehet mondani egy sort, aminek egy szavát sem értem. A szavakat nem, de a mondatot mégis. A híres sor „Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén” Lewis Carrolltól még azelőtt egyértelmű volt számomra, mielőtt elolvastam volna Dingidungi magyarázatait. Eszembe jutott továbbá a Gyűrűk ura, amiben a nyelvtörténész Tolkien szándékosan nyúl az óangolhoz, amikor megalkotja a tündék nyelvezetét. Azt a hatást szerette volna elérni az olvasóknál, hogy ne értsék pontosan a tündéket, mégis ismerősnek, otthonosnak hasson a beszédük. 

Amikor Juhász Kristóftól, a szövegírótól megkaptam a szövegkönyv egy részét, továbbá egy kis rövid eligazítást a történetet illetően, és elkezdtem/elkezdtünk zenei játékokat játszani a szavakkal, a sorokkal, rögtön megcsillant a nyelv zsenialitása. Egyszerűen könnyű volt a játék. Egyértelműen jöttek a zenei megoldások. Érezni lehetett a hangulatot. Ez szerintem leginkább Kristófnak köszönhető. Úgy használta fel a szavakat, hogy értelem nélkül is értelmet nyertek. Én már az előkészületek legelején leszoktam a szótárazásról, mert bár időtöltésnek szórakoztató volt, egyáltalán nem vitte előre a munkát.

Most, hogy bemutattuk a darabot, és látta mindenféle ember, köztük a szlengblog néhány rajongója is (pálinkástul), befészkelte magát valami a gondolataimba. Igen, jól fogalmaz az origo.hu kritikaírója, nem volt célunk bunkónak lenni, nem volt cél a szlengblog-érzést visszaadni. És jól fogalmaz Juhász Kristóf, amikor ezt írja a szinopszisban: „Kórusmű – szlengben. Az ellentét feszültsége önmagában humorforrás. A lehetséges kapcsolatokat kezdtem keresni adott zenei modor és adott nyelvi modor között. Evidencia – közhely –, hogy a kórusmű magasztos, emelkedett, a szleng trágár, roncsolt, a nyelvnek valamilyen »pereme«, »alja«. Mint minden evidencia, ha jobban megkapargatjuk, bizonyos vonatkozásaiban ez is téves.” Na, hát ez volt az úgynevezett Koncepció.

Egy dolgot azonban belátok: bizonyos szempontból kényszerzubbonyt húztunk a magyar szlengre, leborotváltuk őt és jól felöltöztettük, hogy másvalakinek tűnjön, azt mondtuk rá, hogy ez halandzsa, miközben nem az, ez igenis van, létezik, él és virul (bár a donaldkacsázást akkor tényleg Nyelvész Józsi találta ki?). Történetünk és zenénk által szmoking került Gyulabára és világára, megfésültük, megpenderítettük a bajszát, szivart nyomtunk a kezibe, majd betoltuk hintaszéken egy kandalló elé. Aki szereti és ismeri őt, az bizony most szomorú. Ez nem az a Gyulabá, akit ismert.

Lementek az előadások, mi pedig tisztelettel visszaadjuk Gyulabát a családjának, magunknak pedig megtartjuk a G-vitamin-dús szavakból létrejött frenkizős* zenét, mesét.

* Ja, csekkoltam a szlengblog szerinti jelentést, nálunk azonban Frankie a lakás neve, ahol a Soharóza kórus próbálni szokott, és ahol a Mindenütt jó zenéjének zöme született. A dolgok néha véletlenül összeérnek.

/halasdóri/

A MINDENÜTT JÓ SAJTÓMEGJELENÉSEI

2009. október 8. csütörtök

Index videó – Csicskul a magyar kultúra

KultúrPart – interjú Göttinger Pál rendezővel
Hirado.hu – Különleges helyszínen mutatják be az első magyar szlengoperát
Origo kritika – Bátor, de nem elég bunkó – a Szlengblog-operán jártunk
Fehér Elephánt Kulturális Ajánló Portál – Mindenütt jó
Metropol ajánló – Életre kel a blog
KultúrPart kritika – Oboázzon lelkünknek a fény
M1 Kultúrház – Placcc fesztivál 10:50-től
Szinhaz.hu – Vége is, meg nem is… Placcc napló
Ellenfény kritika – Dalok a mélyből, avagy teletabik a tárnában

SZLENGDÚS LIBRETTÓ ÉS PARTITÚRA MIXTÚRA

2009. október 5. hétfő

Innen letölthető a Mindenütt jó című előadásunk szövegkönyve, melyet Juhász Kristóf kreált Nyelvész Józsi szlengblogja alapján. Továbbá a nóták nagyjáboli kottái. Rajság!

PLACCC SZÖVEGKÖNYV
PLACCC KOTTAFÜZET

MIÉRT KÓRUSIMPRÓ A MINDENÜTT JÓ?

2009. október 4. vasárnap

Nehéz fogalom ez: a kórusimpró.

Azt mindenki tudja, mi az a kórus és hogy mi az az improvizáció. A kórusimpró valahogy mégse ennek a kettőnek az ötvözete, hanem valami más, amire pont nincs megfelelő szó.

Ezért itt egy kis magyarázat arra, hogy a Placcc fesztiválos Mindenütt jó című előadásunkban mit is értünk mi kórusimpró alatt.

Fotó: Udvardy Dávid – http://davidudvardyphoto.com

1. Az improvizáció legfőbb eleme a VÉLETLEN. Véletleneken alapul például a nyitány, amikor klikkesedve bulizunk, és minden zenei klikknek van egy vezetője, aki saját belátása szerint ki- és beintheti a csoportját. Olyan ez, mintha különböző színű szűrőket tennél egymás mögé, időnként valaki kihúz egyet, aztán valaki egy másikat, néha egyszerre többet is, és sosem tudni, épp milyen szín alakul ki.

2. Improvizatív elem a szabad tempó, a szabad szünet, a szabad beszéd, a szabad hang. A SZABADSÁG persze sosem (vagy majdnem sosem) jelent teljes szabadságot, mindig csak bizonyos játékszabályokon belüli szabadságot. Ez például elég jól leképezi a társadalmat: szabadságban élhetünk, de megvannak a kortlátaink, ölni például nem annyira ildomos még egy szabad országban sem. De elég jól leképezi a lelkünket is: cselekedhetünk, érezhetünk saját akaratunk szerint, de legtöbben mégis behatárolódunk egy bizonyos viselkedési normába, nehogy rosszat gondoljon a szomszéd. Na, mi is ilyesmi gátakat szabtunk magunknak. Egyrészt, hogy legyen némi kis formája a dolognak, másrészt hogy a szomszéd (a közönség) is élvezhesse. 

3. Vannak olyan tételeink, melyek improvizálva születtek, ám az előadás idejére már fixálódtak mind a hangok, mind a felépítés. Ilyen a Rabbulák szomorú távozása a fogságba (Ha rámutráznak a tücskök a sünre), illetve az előadás zárótétele, a Rajsági himnusz. A próbák során csoportokba rendeződtünk (hol véletlenszerűen, hol pedig szólamok szerint), és egy adott dallamra minden csoport kitalálta, feltalálta a saját szólamát. A dallamot addig ismételgettük, amíg nem épült fel szépen fokozatosan egy 4-5-6 szólamú tételecske. Ezen dalok bája improvizatív keletkezésükben rejlik, ezért tudatosan nem módosítottunk az így létrejött szólamokon utólag, hiába nem felelnek meg bizonyos zeneszerzői szabályoknak, amikről amúgy is vajmi keveset tudunk (Sztojanov Georgi, házizeneszerzőnk nélkül, aki jelenleg Hollandiában csapatja tovább a zeneszerzést). Egy ilyen dalkeletkezést (kb. 10 perc) jól fel is töltünk ide a blogra.

4. Improvizációnak élünk meg minden "hibát" (nyugodtan éljétek meg ti is annak), ami a barlangi körülményeknek köszönhetően történik, mint például amikor hosszú folyosókon kígyózva énekel 25 kórista, és lassan már nem is egyszerre szól a nóta. Ez nem hiba, ezek gyönyörűséges véletlenszerűségek a Soharóza és a Szemlő-hegyi-barlang előadásában. A barlang nem csak tér és akusztika, hanem alkotótárs. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint hogy a darab csúcspontján (valahol az aranymetszésben), a csatában ontott vércseppek megjelenésének pillanatában szóló szerepet kap maga a Barlang. Nagy tapsot neki. Tapasztalt öreg róka. Megtiszteltetés vele/benne énekelni. 

5. Ha már szleng, akkor nyelv, ha nyelv, akkor szavak, na akkor viszont tuti szóimpró. Játék a szavak elemeivel: ritmusával, hangsúlyozásával, hangzóival, hangszínével. Mindez a két követ között zajló szócsatában, ahol minden előadáson másképp hullanak darabjaira az egymás fejéhez vagdosott szavak, és áll össze mégis az egész egy nagy ritmussá, egy közös atomfegyverré. Továbbá ritmusimpró sorfalat biztosítunk a kedves közönség számára az utolsó nagy séta során. Mindenki egyedi kis téglácskaként simul bele a hiphop-trance-boogie-magyarnóta-marchingband-wienerwalzer-reggae-metal-gengszterrap-kontrázós színezetű ritmusfalba. Buli.

KÉSZÜL A MINDENÜTT JÓ

2009. szeptember 19. szombat

“Csapasd a teletabit,
ikszelj, gömbözz!”

Gőzerővel folynak a Placcc fesztiválra készülő Mindenütt jó című előadásunk próbái. Tegnap este összeraktuk fennállásunk történetének egyik leginkább slágergyanús dalát, egy igazi rádióbarát himnuszt. A fenti idézőjelek közt természetesen e dal egyik sora olvasható.

Közben kezdik elárasztani a netet a különböző ajánlók:

  • A hivatalos, informatív, PLACCC-os:

Különleges helyszínen, a budai Szemlőhegyi-barlangban mutatja be legújabb rendhagyó produkcióját a Soharóza Kórus. Az énekesek a tehetséges fiatal rendező, Göttinger Pál elképzelései alapján mozognak és improvizálnak, miközben a nézők a gyönyörűen megvilágított cseppkövek között sétálnak.

A Soharóza Kórus számára a hang a legmegfelelőbb módja egy tér belakásának és egy másik ember megszólításának. Göttinger Pál rendező irányításával az énekesek átlépik a megszokott határaikat. Mozogni, improvizálni kezdenek, megbolygatják a teret és kitágítják a zene fogalmát a csodásan kivilágított Szemlőhegyi-barlangban.

A Mindenütt jó egy kórus-improvizáción alapuló zenei anyag, a Soharóza Kórus által kifejlesztett sajátos énektechnikákkal készített koncert. Az előadás a talált helyszín és a nyelv köré szerveződik, amelyek a saját határaikat feszegetve önállóan és szabályozhatatlanul alakulnak. A budai Szemlőhegyi-barlang az ismert város, a nap mint nap bejárt útvonalak alatt húzódó ismeretlen világ. A kórus-improvizációk beépülnek a barlang speciális tereibe, ugyanakkor „otthonosan berendezkednek” egy speciális nyelvi közegbe is. E „talált” nyelv szavait vagy fordulatait nem feltétlenül ismerjük lexikálisan, de a kifejezések hangzása, ereje, zenéje képes mozgásba hozni a fantáziánkat. Egy ismeretlen magyar nyelv ez, sosemvolt vagy eldugott helyeken önállóan tenyésző szleng – mégis kódolható, utánozhatatlan, mindenkinek a sajátja. A kórus-improvizációk nyelvi alapanyagát Juhász Kristóf, a Szputnyik Hajózási Társaság szövegírója állítja össze Nyelvész Józsi, a szleng.blog.hu szerkesztőjének gyűjtése alapján.

Halas Dóra kórusa már több színházi produkcióban (Krétakör, Szputnyik, Bárka) kipróbálhatta magát a színpadon. Göttinger Pállal korábban a Cupido és a Halál, az Éhség és az Ördögkatlan című produkciókban dolgoztak együtt. A Soharóza ugyanakkor a saját útját is igyekszik járni, tágítva a kóruskoncert fogalmát.

//placcc.hu

  • És a sunázósabb, flamózhatóbb, szlengblogos:

Na, tejtestvéreim! Mi a faszom – kérdezhetitek. Van egy arc, a (számomra ismeretlen) színházi világban mozgó Göttinger Pál, aki nem egy bobi. A tag arra vállalkozott, hogy a Szlengblog legfaszább szövegeit egy operaelőadásban, október 5-10. között a többségi társadalom elé tárja.

Egy ismeretlen magyar nyelv ez, sosemvolt vagy eldugott helyeken önállóan tenyésző szleng

- írja az ajánló.

Hát igen… mielőtt mégegyszer kommentezitek valamelyik poszthoz, hogy “ez miért szleng?” vagy “már ezt is definiálni kell?”, menjetek el, és nézzétek meg az arcokat, akiknek esetleg új lesz a “pecózás” vagy a “veretés” fogalma. Vagy még jobb, legyetek ti a többség, bazmeg. Ti tudjátok a legjobban, hogy a ribanc Timike, a feltörekvő, nímand Kisnovák, a miller-vállalkozó Kálmi, meg az erőszakos, seftes Gyulabá és az általuk beszélt nyelv a telibevert valóság. Terjesszétek az igét!

Göttinger Pálnak köszönöm, hogy a Szlengblog szövegeire alapozott egy kezdeményezést. Ti pedig, tesókáim, irány a Szemlőhegyi barlang, aztán óvatosan az okos taxaméteres, erőszakos taxisokkal odafelé, ha megvan, mire célzok! Szokásomnak megfelelően nem tudok ott lenni a premieren, de beszámolónak örülnék, kajakra.

//szleng.blog.hu