Téli visszaemlékezés 2010 nyarára, Dolce Voce-s életszakaszunkra. A Népszabiban olvastuk anno:
Páros interjú
Színész és gasztroblogger. Krétakör és Chili & Vanília. Szputnyik Hajózási Társaság és szakácszsűrizés. Gyabronka József a kanadai gasztronómia egyik meghatározó receptjével, Mautner Zsófia pedig Budapest legjobb krémesével érkezik.
Mautner Zsófia: Megnéztem, mi a közös pontunk: a Soharóza.
Magazin: Soharóza?
Mautner Zsófia: A Sóharóza úgy nagyjából egy kortárs, avantgárd, improvizatív kórus.
Gyabronka József: Valami olyasmit csinálnak, ami az éneklés, a színház, a kórus és az emberi test megrezgetése határán van. Benne voltak a Szputnyik társulat Bérháztörténetek című előadásában is, én elsősorban onnan ismerem őket. Minden tagjuk máshonnan jön, a kórusozást hobbiból csinálják. Nagyon jópofa dolgokkal kísérleteznek. Ha jól tudom, legutóbb zöldségekkel is zenéltek.
Mautner Zsófia: Igen, ez volt a Dolce Voce nevű közös produkciónk, egy úgynevezett gasztrokoncert. Különféle nemzetiségű zenéket dolgoztak fel, volt minden a multikulti jegyében: indonéz, fekete-afrikai, argentin, libanoni és török feldolgozás. A Soharóza nem egy karót nyelt társaság, állandó mozgásban van, a tagok járkálnak fel-alá, az indonéz zene alatt például árnyjátékot csináltak, a török alatt pedig zöldségzenekarrá alakultak, és egy török piaci hangulatot idéző performance-t adtak elő. Kibeleztek egy tököt, azzal adtak ki hangokat, meg sárgarépából faragtak furulyát, amit rendesen, furulyaként meg is szólaltattak.
Magazin: És mi volt ebben a gasztroszakértő dolga?
Mautner Zsófia: Én desszertfalatokat kreáltam a zenei részekhez.
Gyabronka József: És azt ők előre tudták, hogy te milyen ételekkel készülsz?
Mautner Zsófia: Nagy összedolgozás folyt, zeneileg és desszertileg össze kellett hangolni a produkciót. Nekik zeneileg, ritmusban és hangulatban volt fontos kidolgozniuk a sorrendet, nekem pedig ízben. Jó kis feladvány volt desszertfalatkákat kitalálni például egy repetitív meditációval fűszerezett iszlám énekhez, egy bolgár aszimmetrikus ritmushoz vagy egy paprikasütésről szóló népdalhoz. Az utóbbi desszertben: kecskesajttorta karamellizált sült paprikával a tetején. Egyébként főztem én már filmre is, a Szex és New York 2. díszbemutatójára kértek fel, hogy kreáljak falatkákat, hamarosan pedig a Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Kino mozi csapata csinál egy filmes-evős programot, amiben én a Soul Kitchen című Fatih Akin-filmre fogok főzni (német film, egyik főszereplője Gryllus Dorka – A szerk.). Szóval volt már koncert és film is, de színdarabra például még nem főztem.
Gyabronka József: Mostanában újra játsszuk a Hamletet, a Krétakörben bemutatott változatot, úgyhogy most majd ilyen szempontból is átnézem a szöveget, hogy mit lehetne rá főzni. Egy jó kappant talán? Hátha Wittenbergben, ahol Hamlet Horatióval tanul, előkerül egy jó kis wittenbergi zöldségleves.
A TELJES CIKK ITT OLVASHATÓ
Címkék: dolce voce, kultúrfürdő