Madarász Csaba írása – pár holdpróba óta kórustag

Mindahányunknak megvan a belső igénye, hogy megéljünk valami nagyszerűt. Valami igazán teljeset. Szükségünk van a tudatra, hogy létezik, működik a határtalan együttműködés játékos szelleme.

Emlékeim homályosak: mutálás miatt kitiltás az énekkarból, furulya abbahagyása iskolaváltás miatt, a walkmanben Bono és George Michael társasága. Egyenes út, hogy később a DJ pultban kössek ki a törzsi kultúrát újramelegítő goatrancenél, nem? Gyors kiábrándultság, marad a zene szeretete, és a titkok kutatásának intellektuális útja. Az első szakdolgozatomban már szerepel: a fehér ember járását elég megnézni. Nem érzi a testében a szívverését, csak ha baj van. Elfeledte a ritmust.

Uoa by szikla

Kisebb forradalom. A gyerekek születése, majd a djembével való találkozás. A ritmus újraplántálása felé tett határozott lépések. Aztán megszületik az új vágy: mire van a száj, ha néma a játék közben? Jó lenne, ha találnánk egy dalt, amit el tudunk énekelni. Nagyjából egyedül voltam ezzel az érzéssel: hogy a dalolás teljessé tesz, tanít, nemesít.

Jaa by szikla

Itt vagyok hát, újrakezdeni magamat tanulni – bátorságot, alázatot, szelíd és pontos figyelmet, erőfeszítés nélküli haladást. Együtt. Nem ismerek szinte senkit, mégis otthonosan érzem magam. A dal igazi erejére vagyok kíváncsi, az elfeledett hangomat keresem. Az emberi hangot. Legnagyobb meglepetésemre, mi mind egyet keresünk itt: az örömteli, gazdag, erőszakmentes tanulás útját. A játékos, őszinte és igaz ösvényt, amely önmagát hitelesíti.

Tiszta sor.

Soharoza: LADODE (demo) by rozik

A Soharózában az a megnyugtató, hogy egy dolog mindig biztos: a keresés bizonytalansága. Annak mélypontjaival és tündöklésével együtt. Ezért ha híreket kéne most mondanom, azt mondanám: Gyerekek, hívtunk egy csomó új tagot, hogy nyíljunk és erősítsük magunkat, kísérleti feladatokkal haladunk jelenlegi célunk felé (TAVASZI LEMEZBEMUTATÓ, VUAOO!), és saját bőrünkön analizáljuk a demokrácia, a közös alkotás, illetve a minidiktatúra, az egyéni ötletek egyensúlyhelyzetét.

Nézegetem az embereket, akik az új holdnaptáras próbarendszerünk szerint (minden ötödik nap van próba – fantasztikusan flexibilis élmény!) megjelennek a bemozgásos beénekléseken, új arcok és régiek, és tetszik, hogy mindenki mást akar. Magának. Hát ezt a sok mindent szeretném összeforrasztani. Veletek. Akik talán már voltak, talán majd lesznek előadásainkon.

Ismerkedjetek hát ti is velük. A Soharóza tagjaival. Írásaikkal, hangjaikkal, asszociációikkal. És az időszakkal, ami most következik, egészen a tavaszi lemezbemutó koncertig. Gyakori bejegyzések várhatók.

/halasdóri – a Soharóza zenei vezetője/

A Soharóza büszkén bemutatja az alábbi videót, melyben a mi Almalénk, azaz Bandink adja elő magát Ernő kíséretében, aki ugye szintén a mi almunkból való.

… mi minden volt, van, lesz.

január idusán stúdiózgattunk, amit azóta is be-bejátszik a Tilos rádió. például ennek a remek éjjeli koncertnek a legvégén búcsúzóul. ez kedves tőlük. kösz.

splashmoboztunk sokadmagunkkal a Szecskában.

befizettük az adónk 1%-át a Halastónak. előre, úszógumik!

betúrtuk magunkat az Elvarázsolt Disznó meseoperába, amire már alig van jegy. futás!

csendesen építgetjük a Kultúrfürdő 2011 új helyszíneit, Bp rejtett kincsei, reszkessetek!

tervezzük a Soharóza CD megjelenését az S10-zel, hoppá!

ezen kívül:

időnként különböző tárgyalásaink során összefutunk Soha Rózával a Bambiban és végignézzük, ahogy cseperedik.

mi marad hátra?

őszi újraismerkedés egymással, flashmobok, lakóközösség akciók, lemezbemutató, doktori koncert (ööö), egy Monteverdi opera Soharóza felfogásban … na jó, ezek majd 8000 év múlva, de tervben.

maradjatok velünk, találkozunk itt és ott!

Már biztos mindenki halálra izgulja magát, hogy hova tűnt a Soharóza, ellopták őket, elszöktek, disszidáltak, elhunytak, a megduplázott rendőrség is őket keresi, 3 hónapja se hírük, se hamvuk. Watson, ezt jegyezze föl: 3 hónapja se hírük, se hamvuk.

Mélyen tisztelt publikum. Mi csak megbújtunk, befordultunk, Pangoletto cím alatt pangás félévet tartottunk, ahol kényünkre-kedvünkre kísérletezhettünk és képezhettük magunkat. Volt itt ugató hangképzés (Who let the dogs out, whoo, whoo wu whoo), végtelen hangok keresése, hallhatatlan hangok felnagyítása (tudtátok, hogy a mosolynak is van hangja?), vérbeli improvizációs játékfejlesztés, minimalista hangorgia, kontakttánc vendégtanárral, beatbox tanfolyam, jaj, a sornak nincs vége.

De mégis vége van, mert annak viszont nem tudtunk ellenállni (győzött a hiúság és a külvilág), hogy elfogadjuk a Petőfi Irodalmi Múzeum megtisztelő invitálást, miszerint lépjünk fel a múzeum barátainak rendezett, zártkörű adventi ünnepségükön. Ahol tudniillik BEREMÉNYI GÉZA mond ünnepi beszédet! Értitek!!! Az a Bereményi Géza, akinek szövegeibe majd’ egy évvel ezelőtt úgy belehabarodtunk a Cseh Tamás emlékkoncertre való készülés során. Úgyhogy jól elő is adjuk a Sárga gongot, gyerekek, csakis neki, a Gézának.

És onnan, a PIM díszterméből, karácsonyi fényjátékkal, törzsi kíséretű Christmas carol-lal és egy cigány Mária-énekkel küldjük a süvítő szél hátán nektek is év végi üdvözletünket, jeee.

Büszkék vagyunk rá, hogy a Nemzeti Színház legújabb bemutatójához, Závada Pál Magyar Ünnepéhez a rendező Alföldi Róbert a Soharóza vezetőjét, Halas Dórit kérte fel a darabban kulcsfontosságú Kar vezetésére. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a darabról szóló kritikák kiemelten és elismerően említik a Kart. Ugyanakkor illendőnek tartjuk megjegyezni, hogy – több sajtómegjelenéssel ellentétben – a darabban nem a Soharóza szerepel, hanem A Bagázs, mely soharózásokból, mezei zeneakademistákból, egy hobbidídzséből és egy papírosszínészből áll.
A teljes névsor megtekinthető a színház honlapján, a Magyar Ünnep pedig a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán.